Idén első alkalommal kerül megrendezésre egy kimondottan nőknek szóló önvédelmi tábor, két rutinos oktatóval, akik hosszú évek tapasztalatával rendelkeznek mind az önvédelmi módszerek mind a harcművészetek területén.
A tanfolyam időpontja: Július 27-29 (P-V).
.jpg)
Szinte mindenki, aki látott már életében ilyen témájú filmet, az álarcos gyilkosokkal azonosítja a ninjákat. A többségnek meg valószínűleg fogalma sincs arról, hogy kik voltak a ninják. Eltekintve attól a ténytől, hogy ez a kép főleg a filmiparnak köszönhető, most a maszk jelentőségét szeretném megvizsgálni.
Hasonló maszkokat viselnek a mai napig a különböző fegyveres erők bizonyos csoportjai is. Pár egyszerű gyakorlati haszon mellett, mint például megszűri a levegőt, elrejti a bőr csillogását, a legnagyobb előnye a felismerhetetlenség, és így a félelemkeltés. Az emberek rettegnek attól, ha ránéznek valakire és nem látnak mást csak egy gyilkos szempárt. A szamurájok sisakjai még ezt tetézte a különböző szarvakkal és ijesztő maszkokkal. Az ellenfél ilyenkor nem egy embert látott, hanem a saját félelmei által, emberfeletti erővel felruházott szörnyet képzel maga elé.
„Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni. Félni azután sem késő.” Wasco de Gama
Ez természetesen az álarc mögé rejtőző hasznára válik. Harc közben ő profitálhat ebből a félelemből, és az anonimitás magabiztosságot adhat neki. Azonban vigyázni kell arra, hogy a maszk viselője tisztában legyen önmagával. Nem rejtőzhetünk el semmilyen maszk vagy stílus mögé. A saját harcunkat mindenképp nekünk kell megvívnunk. A hamis magabiztosság szintén félelmet szül. Mindegy, hogy a maszk melyik oldalán állunk, ha nem hiszünk magunkban, akkor a vesztesek sorsa lesz a miénk. Aki viszont veszi a fáradságot és megismeri önmagát, szembenéz a félelmeivel, az olyan erőkre lel, amivel bátran néz szembe az ismeretlennel.
万変不驚-/Banpen Fugyoo/ - Tízezer változás, nincs meglepetés
A világ „civilizáltabb” felén viszonylagos béke honol, és így szerencsénkre egy olyan korszakban élhetünk, ahol kevesen tapasztalják meg a háború szörnyűségeit a saját bőrükön. Ezért a harcművészetek népszerűségének növekedése közben sokszor feledésbe merült az ok, amiért létrehozták őket.
A harcművészetek gyökerei a harcban keresendőek, hiszen egy olyan korszakban születtek, ahol a háborúk a mindennapok részét képezték. Az alapvető célja az oktatásnak az volt, hogy az embereket felkészítse a legvéresebb küzdelmekre, ahol az életben maradás volt a fődíj. A technikák célja nem csupán az önvédelem volt, hanem a másik fél harcképtelenné tétele, megölése.
Ha jobban belegondolunk, ez az akkori normák szerint szintén csak önvédelemnek számított. A harctéren nem lehetett esélyt hagyni egy újabb támadásra, aki így tett az életével fizethetett a nagylelkűségért. Ugyanígy a támadás is lehetett önvédelem. Ha sikerült azelőtt lecsapni az ellenfélre, mielőtt az teljesen felkészült volna az ütközetre, jelentősen javultak az esélyek a győzelemre.
Egy ideje elkezdtünk külön női önvédelmet oktatni, mert azt tapasztaltuk, hogy bár sok lányban felmerül az igény, hogy olyan dolgot tanuljon, amivel képes lesz megvédeni magát, de a ninjutsu edzések túl keménynek bizonyult számukra, és így nagy volt a lemorzsolódás. Kezdetben úgy tekintettem rá, mint a hagyományos ninjutsu edzések előszobájára, kvázi egy nulladik évfolyamra, ahol lehetőség van felkészülni a „nagyok” edzésére.
Könnyű lenne azt mondani, hogy pár hónap edzés megfelelő védelmet nyújt egy utcai támadás esetén. Ez azonban felelőtlenség lenne a részemről, hamis képet építenék fel benned, ami akár az életedbe is kerülhet. A budō taijutsu tanulmányozása nagyban növeli az esélyét annak, hogy jól reagálj éles helyzetben, feltételezve, hogy az edzéseken megfelelő lelkiállapotban gyakoroltál. De igazából, mint az élet valamennyi területén, az fog dönteni, hogy akkor és ott mire vagy képes.
Az érthetőség kedvéért, vegyük például az autóvezetést. Elvileg, aki jogosítvánnyal rendelkezik, az elvégzett egy tanfolyamot, ami arra volt hivatott, hogy megtanítsa az illetőt vezetni. Ez garanciát jelent a balesetmentes vezetésre? Természetesen nem. Az alapképességeket elsajátíthatjuk a pár órás képzés alatt, de jó sofőrré csak több ezer kilométer megtétele után válhatunk. De még így is lehet, hogy összetörjük az autónkat egy váratlan szituációban. Ezért aki valóban szeretne felkészült lenni, az elmegy egy vezetéstechnikai oktatásra, ahol megtanítják, hogyan kezelje a rendkívüli eseteket. Ezzel tovább nőnek az esélyek, a katasztrófa elkerülésére, de ez még mindig nem garancia, lehet az illető maga az oktató, ha ott és akkor nem jól reagál, akkor az ő autója is megcsúszik, felborul, kisodródik…
Fontos, hogy gyakorlás alatt megértsd, egy napon az életed múlhat ezen. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul kell érezned magad az edzésen, sőt ellenkezőleg. Engem a tudat, hogy milyen hasznos dolgokat tanulok, mindig doppingolt. Bármilyen fárasztó napom volt, edzés végére mindig felfrissültem. De meg kell adnod magadnak és a társaidnak a tiszteletet azzal, hogy kellő komolysággal veszed az edzéseket. A harcművészetek gyakorlása, mint minden művészet, segít, hogy kiteljesedj emberként, de nem szabad elfelejtened, hogy ez a művészet a harcon keresztül mutatja meg neked az utat, ahhoz hogy megismerd a természet törvényeit, az embereket és saját magadat. Ha gyakorlás közben ezt nem tartod szem előtt, akkor egy hamis tudás birtokában leszel, ami akkor és ott nem fog segíteni. A kulcs pedig a tudatosság. Gyakorolj tudatosan, hogy az életedet is tudatosan írányíthasd!
A másik lényeges dolog, amit sokan elfelejtenek, hogy a tanításokat magaddal kell vinned a kinti világodba. Ne az edzőteremre gyakorolj! Hiába vagy Te a legjobb harcos a tatamin, ha az utcán a fülhallgatódból bömböl a zene, és a cipődet bámulod séta közben. Így nem leszel felkészülve egy hirtelen jövő támadás ellen. Ami könnyen lehet, hogy nem is lesz annyira hirtelen, esetleg elkerülhető lenne, ha figyelnél a környezetedetre. Persze óvva intek mindenkit attól, hogy ez átcsapjon paranoiává, de a megfelelő éberség, és tudatosság fenntartása alapvető.
A blogot elsősorban saját tanítványaimnak szánom, és főleg elméletről, taktikáról, és a helyes hozzáállásról írok. Olyan témákat, fejtek ki, amire az edzésen nincs idő, azonban fontos a helyes attitűd elsajátításához, vagy a tréningeken felmerült kérdésekre próbálok választ adni.
Természetesen örülök neki, ha más is tanul az írásokból, de ha gyakorlatokat, konkrét technikai leírásokat keresel, akkor véleményem szerint jobban jársz, ha felkeresel egy edzőtermet, hiszen a technikákat csak empirikus úton lehet elsajátítani, képzett oktatók segítségével.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem hiszek a „legjobb módszer” kijelentésekben. Harc közben nem stílusok csapnak össze, hanem emberek. Ezért, ha harcművészetet, önvédelmi oktatást keresel, mindig körültekintően válassz. Olyan helyen érdemes elkezdeni a tanulást, ahol megvan a bizalom az instruktorokkal szemben.
