A világ „civilizáltabb” felén viszonylagos béke honol, és így szerencsénkre egy olyan korszakban élhetünk, ahol kevesen tapasztalják meg a háború szörnyűségeit a saját bőrükön. Ezért a harcművészetek népszerűségének növekedése közben sokszor feledésbe merült az ok, amiért létrehozták őket.
A harcművészetek gyökerei a harcban keresendőek, hiszen egy olyan korszakban születtek, ahol a háborúk a mindennapok részét képezték. Az alapvető célja az oktatásnak az volt, hogy az embereket felkészítse a legvéresebb küzdelmekre, ahol az életben maradás volt a fődíj. A technikák célja nem csupán az önvédelem volt, hanem a másik fél harcképtelenné tétele, megölése.
Ha jobban belegondolunk, ez az akkori normák szerint szintén csak önvédelemnek számított. A harctéren nem lehetett esélyt hagyni egy újabb támadásra, aki így tett az életével fizethetett a nagylelkűségért. Ugyanígy a támadás is lehetett önvédelem. Ha sikerült azelőtt lecsapni az ellenfélre, mielőtt az teljesen felkészült volna az ütközetre, jelentősen javultak az esélyek a győzelemre.
Mivel a tudást csak olyanok tudták továbbadni, akik bizonyították a képességeiket, így biztosítva volt a szelekciója azoknak a technikáknak, amelyek valóban megállták helyüket a csatatéren. Tehát kezdetben csupán rendszerekről beszélhetünk, melyek tartalmaztak egy sor olyan mozdulatot, amik segítették a harcosokat abban, hogy túléljenek egy csatát.
Ezekben a rendszerekben rejlő tökéletességet csak nagyon kevesen láthatták meg ekkor, hiszen kevesen élhették meg azt a kort, ami szükséges rálátást biztosítja. Szélesebb körben csak a békésebb korszakokban kezdték úgy tanulmányozni, gyakorolni a ryú-kban (harcművészeti iskola) lévő harci technikákat, mint a tökéletesség keresésének egy módját, más szóval művészetként. Ekkor alakult ki a „dó” elképzelés, ami már ezt a felfogást szimbolizálja.
Személy szerint örülök, hogy egy békés korszakban tanulmányozhatom ezt a csodálatos művészetet, melynek alapfilozófiája, hogy igaz emberként segítsen minket a mindennapok túlélésében, de igyekszem szem előtt tartani, hogy miből alakult ki.
Gyakorlás közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden mozdulatnak csupán egy célja volt, a túlélés. Ez nem játék, a ninjutsu vagy más harcművészetek valós értékeinek feltárásához a jelenkor követelményeinek megfelelően kell gyakorolni, de úgy, hogy a benne rejlő elvek a legkevésbé se sérüljenek.
